Juanita egy inka lány múmiájának fantázianeve, amelyet 1995. szeptemberében, 5000 méteres magasságban, Peruban, az Andok-beli Ampato-csúcs közelében fedezett fel Johan Reinhard amerikai antropológus. A „Jéglány” ( La Niña del Hielo) néven is ismert, halálakor 14 év körüli gyermeket 1440-1450 között, a Machu Picchut építtető Pacsakutek Yupanki uralkodása alatt áldozták fel Intiilapának (a perui indiánok között Apusnak), a hegy istenének, aki az inka hitvilágban a bő termés és a vízkészletek ura volt.

 Johan Reinhard és kísérői Miguel Zárate és Jose Antonio Chavez perui régész 1995. szeptember 8-án, az Ampato csúcsára szervezett harmadik expedíciójuk során, a vulkáncsúcs belsejében, a közeli Sabancaya vulkán két héttel korábbi kitörése következtében felszínre került, inka időkből származó sírgödörre bukkantak. A benne talált csonttá fagyott lánymúmia arca és felsőteste a rengés közben kicsomagolódott és összeaszalódott, de a betakarva maradt részek teljesen épek maradtak. A tetem körül áldozati adományokat, edényeket, élelmiszert és kis figurákat is találtak.

A jégmúmiát felfedezői egy műanyag zsákba csomagolták, amelyet Reinhard hátizsákjára erősítve, a megtalástól számított 64 óra alatt juttattak el az Arequipai Santa María Katolikus Egyetem mélyhűtő kamrájába, így a fagyos test szövetei nem engedtek fel, a test nem károsodott. A tetemet valamivel később a baltimore-i Johns Hopkins Kórházba szállították, ahol tüzetes vizsgálatoknak vetették alá. Juanita megtalálása volt az év egyik legjelentősebb régészeti lelete, mert ez volt az első Kolumbusz előtti inka időkből származó női holttest, amelyet közel tökéletes épségben, megfagyott és kiszáradt állapotban találtak. A kislány halálakor 14 éves lehetett, 1,40 méter magas, vékony testalkatú, teljesen egészséges, szűz és tökéletesen ép csontozatú. A kis test szinte mélyhűtött állapotban volt, és még tartalmazta az eredeti testnedveket.  Juanita 1440 és 1450 között, egy a fejét ért erős ütés okozta agyvérzés következtében halt meg. A koponyatető jobb oldalán 5 centiméteres sérülés látható.

 A leütött, eszméletlen gyermeket még élve temették el, és a hegycsúcson uralkodó –20C°-os hidegben a kislány rövid időn belül megfagyott anélkül, hogy egy pillanatra is magához tért volna. Egyes kutatók kétségbe vonják a lány erőszakos halálát. Úgy vélik az inkák semmiképpen sem adtak volna „sérült” áldozatot isteneiknek.

Valószínűleg kábító hatású itallal altatták el a gyereket, aki azután a kősírban megfagyott. A koponyasérülés később, egy hegyomlás miatt keletkezhetett. Utoljára egy nappal halála előtt étkezett, gyomrában kokalevél, kukorica, és kukoricasör (chicha) maradványokat találtak. A „Jéglány” gazdagon díszített hosszú, tarka ruházata, narancsszínű hatalmas toll fejdísze, ékszerei és a mellé temetett tárgyak (míves agyagedény, tolldíszes kis aranyfigura) kidolgozottsága alapján a kutatók úgy vélik magas rangú család gyermeke volt. Legérdekesebb személyes tárgya: köldökzsinórjának egy zsebkendőbe csavart darabkája. Az inka hitvilágban az emberáldozat a mindennapos vallási szertartások része volt. Az isteneknek szóló felajánlások során, a nemesi családok, legszebb gyermekeit áldozták fel, mert úgy hitték, hogy a gyerekek haláluk után azonnal újjászületnek és maguk is védelmező, jóságos istenekké lesznek. A tudományos vizsgálatok végeztével a kislány múmiáját 1996-tól az Egyesült Államok szerte vándorkiállításokon mutatták be, majd 1999-től 15 hónapon keresztül Japánban volt, ahol tizenhárom különböző helyszínen állították ki. Juanita múmiája 2000-ben került vissza Peruba, és azóta az arequipai Andoki Szentélyek Múzeumában (Museo Santuarios Andinos) látható. A jégmúmiákat nehéz és költséges megőrizni.

A mélyhűtő vitrinben olyan hőmérsékletnek és páratartalomnak kell lennie, mint az eredeti lelőhelyen; továbbá a vitrinüveg mentén ki kell egyenlíteni a külső és belső hőmérsékletet, hogy a kicsapódó víz ne rakódjon az üvegre. Az inka kislányt mínusz 19,5 °C-on és 80%-os relatív páratartalom mellett tárolják, remélhetőleg sokáig eredeti állapotában tudjuk megcsodálni e szomorú sorsú lány múmiáját.

Úti tanácsok: Az inka lány múmiája megtekinthető az arequipai múzeumban. Utazás: Limából busszal, amennyiben lehet nagy cégek turista buszaival menjünk,hiszen hatalmas távolságok vannak és nem mindegy, hogy a 6-8 órás utat milyen körülmények között töltjük. Peruban találhatók a világ legjobb távolsági buszai. Kiváló ellátás, az ülések kényelmesek és hátradönthetők, tv, étkeztetés stb. Higgyétek el én körbeutaztam fél Perut ilyen buszokkal és hihetetlen kényelmesek. Vannak helyi és kisebb távolsági busz társaságok, amik lényegesen kisebbek és semmilyen felszereltsége nincs. Ennek is megvan a romantikája, ha beleakarunk pillantani a helyiek szokásaiba nem hagyható ki. Ezek a buszok kicsik (én személy szerint a 6 órás úton végig az előttem lévő vezetőfülkén elhelyezett Jézus és Tom macska matricáját nézhettem, melyek nagyon jól megfértek egymás mellett). Ezek a buszok zsúfoltak, perui asszonyok nagy szoknyáikkal és zsákjaikkal furakodnak az ülések között, gyerek sírás és hangzavar, de mint említettem megvan ennek is a romantikája és ez jó alkalmat ad a helyiekkel való ismerkedésre. Minket mindenki óvót, hogy ne menjünk helyi busszal, és még sok tanácsot kaptunk, hogy mit ne tegyünk, de a két hónapos kint létünk alatt semmilyen atrocitás nem ért minket, de én is mindenkinek az óvatosságot javaslom.