Mai rohanó felgyorsult világunkban, ahol a tudományos gondolkodás került előtérbe, feledésbe merültek a szimbólumok rendje, azok mitologikus megközelítése elvesztette jelentőségét az emberi társadalmak életében. Sokszor rosszul és rosszra használnak bizonyos szimbólumokat, melyek eredeti jelentése homályba vész. A szimbólum harmóniát, egységet sugall. Ezen sorozatunkban sorra vesszük jelképeket és jelentésüket.

A világmindenséget, a határtalan teret, a korlátlan időt jelenti. Ez Isten alapmintája, ez az abszolút semmi, amely azonban képes mindent világra hozni, és mindent visszavenni és elnyelni. Egységet, egészséget, tökéletességet, a kiteljesedett tudatot szimbolizálja. A szent építmények alaprajza szinte minden kultúrában kör alakú, mandalaszerű. Ennek nagyvárosi „maradványa” a  koncentrikus  körök mentén elhelyezkedő sugárutak  képe. A kör szinte minden kultúrában megjelenik szimbólumként. A keresztény hagyományban a kör szimbolizálja az isteni erőt, az égi és szellemi tartalom megtestesítője.

Az egyiptomi hitvilágban a nap és a napisten, Ré imádatát is körrel ábrázolják, mely egy szárnyas napkorongban testesül meg.  Egyiptomban az örökkévalóság szimbóluma; egy gyűrűvé csomózott zsineg hordozta ezt a jelentést. Szoláris jel; a napkorongot egy szárnyas kör reprezentálja. Ré, a felkelő Nap és a feltámadás.

Ugyanez a motívum a mezopotámiai és a perzsa kultúrában is megtalálható. Nemcsak a napisten, hanem az uralkodó hatalmi szimbóluma is. A Hammurápi-sztélén szintén hatalmi jelképként látható a karika a jogar mellett. A kör az idő fogalmával is összekapcsolódik: magában foglalja és mérhetővé teszi.

A babilóniaiak a kör formát időmérésre használták. A perszepoliszi palota egyik domborművén szárnyas napkorongból emelkedik ki Ahura Mazda, aki kezében karikát, a kozmikus hatalom jelét tartja.

A Távol-Keleten az ég jele; Kínában az eget egy jádekorong szimbolizálta, amelynek közepén a lyuk a kozmikus középnek felel meg. Körbe zárt négyzettel ábrázolták a menny és a föld, a jin és jang egységét és a tökéletes embert.
A taoista filozófiában a középponttal ábrázolt kör a legfőbb törvény, a tao jelképe.

A buddhizmusban a koncentrikus körök a megvilágosodás lépcsőfokait jelzik. A kör az időtlen, örök nirvána szimbóluma. A zen festészetben az üres vagy egészen fekete kör a tér egységét és tökéletességét fejezi ki. A buddhista mandalák szintén a kör jelentéseihez kapcsolódnak: a kozmosz és az isteni erők viszonyát jelképezik.  A hinduizmusban és a buddhizmusban a lótusz szimbolikájához kapcsolódik, valamint a mandala és jantra egyik geometriai alapeleme. Az ősóceánon a lótusz kör alakú virágán foglal helyet Brahmá, a teremtés előtt onnan tekint a tér négy irányába. A vízen lebegő lótusz, ill. a kör és a körbe rajzolt kereszt motívuma együtt fejezi ki az univerzális teljességet. Indiában a létezés köre mindent a jelenségek világába zár. Síva istent lángokból formált kör övezi, amely a pusztítás és a teremtés jelképe. A szanszára a létezés körforgása.

 A görögök számára a végtelen, ciklikus és univerzális idő képzetéhez kapcsolódik, amelyet Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó jelenít meg. A kör fogalma az ég szférájához tartozik; a tizenkét tagú panteonokban az istenek kört alkotnak.

A római mondák szerint Róma alapításakor Romulus a szakrális épületek alaprajzát követve kör alakú gödröt ásatott; e köré építették a városfalakat. Etruszk építőmesterek tanácsára tett így, akiknél a kerek formának már régi hagyománya volt: az isteni rend alatt álló világot jelképezte. Rómában a két főútvonal középen keresztezte egymást, így a város alaprajza kiadta a körbe foglalt keresztalakzatot. A főútvonalak végpontjait összekötve megkapjuk a négyzetet, amely miatt Rómát urbs quadratának nevezték. Platón Atlantisz városát koncentrikus föld- és vízgyűrűk rendszeréből állónak írja le.

A nomád népek körsátra (pl. az indián sátrak, a tipik, a mongol jurták alaprajzának kör formája) és kör alakú tábora az örök mozgást szimbolizálja, szemben a letelepedett népek négyzetes alaprajzú házaival és telkeivel.

 A keltáknál a kör mágikus, védelmi funkciója kerül előtérbe. A kör áthághatatlan korlát, véd a rossz szellemektől. Szertartások alatt a főpap vagy a varázsló köré rajzolják, s átlépése tilos. A harcosok ütközet előtt kört rajzoltak testük köré, amely a sérthetetlenséget jelezte. A kör alakú amulettnek, valamint az övnek és a gyűrűnek szintén apotropaikus szerepet tulajdonítottak, csakúgy, mint az antik harcosok a karkötőnek. Az Arthur-mondakörben a lovagok a Kerekasztal köré gyűlnek, amely a szakrális és szoláris középpont jelentését hordozza. A misztikus középpont a Grál, s az asztalt körülvevő tizenkét lovag az állatöv jegyeinek felel meg. 

 A keresztény ikonográfiában az örökkévalóság, a három egymásba fonódó, összeforrott kör pedig a Szentháromság jelképe, kifejezve az Atya, a Fiú és a Szentlélek felbonthatatlan egységét. A szentek és a Jézus feje körül lévő glória szintén a kör egyik, a fény jelentéseivel kiegészülő változata. A kettős kör, mint tudás és szeretet, Krisztus kettős természetét is szimbolizálja. A gótikus üvegablak-művészet jellegzetes típusa, a rózsaablak szintén a kör formát követi. Az európai középkor világképének meghatározó rendezőelve a körkörösség, amely szerint a világtengely mentén koncentrikus körökként helyezkednek el a kozmikus szférák.