Nap és tenger, bikaviadal és flamenco, mór pompa ez ami jellemzi Andalúziát. Közel nyolcszáz évszázadon keresztül az arab kultúra formálta ezt a vidéket, és ezalatt olyan gyönyörűségek születtek, mint az Alhambra Granadában és a  Mezquita Córdobában. Olyan sok ellentmondás jellemzi, hogy mindenki megtalálja a maga számára érdekes és pihenésre csábító környezetett, a fehér falvak kis utcácskái, árnyas belső udvarai, reneszánsz városai.

Már a 19.század emberét lenyűgözte a flamenco és a cigánykultúra egzotikuma, a torerók büszke tartása és a mór pompa. Ezek valódi tradíciók, melyek máig elevenek, hozzátartoznak a mai Andalúzia mindennapjaihoz, akárcsak az olívaligetek az andalúziai tájhoz. A mórok 711-ben Tarik bin Zijád vezetésével átkeltek a gibraltári szoroson, és nyolc esztendő alatt, szinte az egész Ibériai-félszigetet elfoglalták. Nincs még egy hely Spanyolországban Andalúzián kívül, ahol ilyen mértékben megmaradtak a mór időszak kulturális örökségei. Hiába teltek az évszázadok, ma is megcsodálható az Alhambra, a mór világ utolsó jelentős alkotása, amely egyben az európai arab kultúra betetőzése. Kalandozzatok velünk és ismerjétek meg Andalúzia gyönyörű városait és hihetetlen történelmét és kultúráját.

Linares

Jaén tartomány második legnagyobb városa, nevének jelentése a „Len földje”. Története az ókorig nyúlik vissza, abban az időben ólombányáiról volt híres. Hannibál kárthágói hadvezér itt vette feleségül, a II. Pun háborút megelőzően Himilice ibériai hercegnőt.

Linares arénája volt a színhelye a híres torreádor Manolete halálának 1947-ben.

A bikaviadal, a Corrida de Torros a világ legősibb látványossága, mely ma igen vitatott helyzetben van.

A mediterrán országokban évszázados hagyománya van a bikaviadaloknak, amelyeknek sokszor nemcsak a bikák, de olykor a matadorok is áldozatul esnek.

Mai rohanó felgyorsult világunkban, ahol a tudományos gondolkodás került előtérbe, feledésbe merültek a szimbólumok rendje, azok mitologikus megközelítése elvesztette jelentőségét az emberi társadalmak életében. Sokszor rosszul és rosszra használnak bizonyos szimbólumokat, melyek eredeti jelentése homályba vész. A szimbólum harmóniát, egységet sugall. Ezen sorozatunkban sorra vesszük jelképeket és jelentésüket.

A világmindenséget, a határtalan teret, a korlátlan időt jelenti. Ez Isten alapmintája, ez az abszolút semmi, amely azonban képes mindent világra hozni, és mindent visszavenni és elnyelni. Egységet, egészséget, tökéletességet, a kiteljesedett tudatot szimbolizálja. A szent építmények alaprajza szinte minden kultúrában kör alakú, mandalaszerű. Ennek nagyvárosi „maradványa” a  koncentrikus  körök mentén elhelyezkedő sugárutak  képe. A kör szinte minden kultúrában megjelenik szimbólumként. A keresztény hagyományban a kör szimbolizálja az isteni erőt, az égi és szellemi tartalom megtestesítője.

Az egyiptomi hitvilágban a nap és a napisten, Ré imádatát is körrel ábrázolják, mely egy szárnyas napkorongban testesül meg.  Egyiptomban az örökkévalóság szimbóluma; egy gyűrűvé csomózott zsineg hordozta ezt a jelentést. Szoláris jel; a napkorongot egy szárnyas kör reprezentálja. Ré, a felkelő Nap és a feltámadás.

Ugyanez a motívum a mezopotámiai és a perzsa kultúrában is megtalálható. Nemcsak a napisten, hanem az uralkodó hatalmi szimbóluma is. A Hammurápi-sztélén szintén hatalmi jelképként látható a karika a jogar mellett. A kör az idő fogalmával is összekapcsolódik: magában foglalja és mérhetővé teszi.

A babilóniaiak a kör formát időmérésre használták. A perszepoliszi palota egyik domborművén szárnyas napkorongból emelkedik ki Ahura Mazda, aki kezében karikát, a kozmikus hatalom jelét tartja.

A Távol-Keleten az ég jele; Kínában az eget egy jádekorong szimbolizálta, amelynek közepén a lyuk a kozmikus középnek felel meg. Körbe zárt négyzettel ábrázolták a menny és a föld, a jin és jang egységét és a tökéletes embert.
A taoista filozófiában a középponttal ábrázolt kör a legfőbb törvény, a tao jelképe.

A buddhizmusban a koncentrikus körök a megvilágosodás lépcsőfokait jelzik. A kör az időtlen, örök nirvána szimbóluma. A zen festészetben az üres vagy egészen fekete kör a tér egységét és tökéletességét fejezi ki. A buddhista mandalák szintén a kör jelentéseihez kapcsolódnak: a kozmosz és az isteni erők viszonyát jelképezik.  A hinduizmusban és a buddhizmusban a lótusz szimbolikájához kapcsolódik, valamint a mandala és jantra egyik geometriai alapeleme. Az ősóceánon a lótusz kör alakú virágán foglal helyet Brahmá, a teremtés előtt onnan tekint a tér négy irányába. A vízen lebegő lótusz, ill. a kör és a körbe rajzolt kereszt motívuma együtt fejezi ki az univerzális teljességet. Indiában a létezés köre mindent a jelenségek világába zár. Síva istent lángokból formált kör övezi, amely a pusztítás és a teremtés jelképe. A szanszára a létezés körforgása.

 A görögök számára a végtelen, ciklikus és univerzális idő képzetéhez kapcsolódik, amelyet Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó jelenít meg. A kör fogalma az ég szférájához tartozik; a tizenkét tagú panteonokban az istenek kört alkotnak.

A római mondák szerint Róma alapításakor Romulus a szakrális épületek alaprajzát követve kör alakú gödröt ásatott; e köré építették a városfalakat. Etruszk építőmesterek tanácsára tett így, akiknél a kerek formának már régi hagyománya volt: az isteni rend alatt álló világot jelképezte. Rómában a két főútvonal középen keresztezte egymást, így a város alaprajza kiadta a körbe foglalt keresztalakzatot. A főútvonalak végpontjait összekötve megkapjuk a négyzetet, amely miatt Rómát urbs quadratának nevezték. Platón Atlantisz városát koncentrikus föld- és vízgyűrűk rendszeréből állónak írja le.

A nomád népek körsátra (pl. az indián sátrak, a tipik, a mongol jurták alaprajzának kör formája) és kör alakú tábora az örök mozgást szimbolizálja, szemben a letelepedett népek négyzetes alaprajzú házaival és telkeivel.

 A keltáknál a kör mágikus, védelmi funkciója kerül előtérbe. A kör áthághatatlan korlát, véd a rossz szellemektől. Szertartások alatt a főpap vagy a varázsló köré rajzolják, s átlépése tilos. A harcosok ütközet előtt kört rajzoltak testük köré, amely a sérthetetlenséget jelezte. A kör alakú amulettnek, valamint az övnek és a gyűrűnek szintén apotropaikus szerepet tulajdonítottak, csakúgy, mint az antik harcosok a karkötőnek. Az Arthur-mondakörben a lovagok a Kerekasztal köré gyűlnek, amely a szakrális és szoláris középpont jelentését hordozza. A misztikus középpont a Grál, s az asztalt körülvevő tizenkét lovag az állatöv jegyeinek felel meg. 

 A keresztény ikonográfiában az örökkévalóság, a három egymásba fonódó, összeforrott kör pedig a Szentháromság jelképe, kifejezve az Atya, a Fiú és a Szentlélek felbonthatatlan egységét. A szentek és a Jézus feje körül lévő glória szintén a kör egyik, a fény jelentéseivel kiegészülő változata. A kettős kör, mint tudás és szeretet, Krisztus kettős természetét is szimbolizálja. A gótikus üvegablak-művészet jellegzetes típusa, a rózsaablak szintén a kör formát követi. Az európai középkor világképének meghatározó rendezőelve a körkörösség, amely szerint a világtengely mentén koncentrikus körökként helyezkednek el a kozmikus szférák.

Juanita egy inka lány múmiájának fantázianeve, amelyet 1995. szeptemberében, 5000 méteres magasságban, Peruban, az Andok-beli Ampato-csúcs közelében fedezett fel Johan Reinhard amerikai antropológus. A „Jéglány” ( La Niña del Hielo) néven is ismert, halálakor 14 év körüli gyermeket 1440-1450 között, a Machu Picchut építtető Pacsakutek Yupanki uralkodása alatt áldozták fel Intiilapának (a perui indiánok között Apusnak), a hegy istenének, aki az inka hitvilágban a bő termés és a vízkészletek ura volt.

 Johan Reinhard és kísérői Miguel Zárate és Jose Antonio Chavez perui régész 1995. szeptember 8-án, az Ampato csúcsára szervezett harmadik expedíciójuk során, a vulkáncsúcs belsejében, a közeli Sabancaya vulkán két héttel korábbi kitörése következtében felszínre került, inka időkből származó sírgödörre bukkantak. A benne talált csonttá fagyott lánymúmia arca és felsőteste a rengés közben kicsomagolódott és összeaszalódott, de a betakarva maradt részek teljesen épek maradtak. A tetem körül áldozati adományokat, edényeket, élelmiszert és kis figurákat is találtak.

A jégmúmiát felfedezői egy műanyag zsákba csomagolták, amelyet Reinhard hátizsákjára erősítve, a megtalástól számított 64 óra alatt juttattak el az Arequipai Santa María Katolikus Egyetem mélyhűtő kamrájába, így a fagyos test szövetei nem engedtek fel, a test nem károsodott. A tetemet valamivel később a baltimore-i Johns Hopkins Kórházba szállították, ahol tüzetes vizsgálatoknak vetették alá. Juanita megtalálása volt az év egyik legjelentősebb régészeti lelete, mert ez volt az első Kolumbusz előtti inka időkből származó női holttest, amelyet közel tökéletes épségben, megfagyott és kiszáradt állapotban találtak. A kislány halálakor 14 éves lehetett, 1,40 méter magas, vékony testalkatú, teljesen egészséges, szűz és tökéletesen ép csontozatú. A kis test szinte mélyhűtött állapotban volt, és még tartalmazta az eredeti testnedveket.  Juanita 1440 és 1450 között, egy a fejét ért erős ütés okozta agyvérzés következtében halt meg. A koponyatető jobb oldalán 5 centiméteres sérülés látható.

 A leütött, eszméletlen gyermeket még élve temették el, és a hegycsúcson uralkodó –20C°-os hidegben a kislány rövid időn belül megfagyott anélkül, hogy egy pillanatra is magához tért volna. Egyes kutatók kétségbe vonják a lány erőszakos halálát. Úgy vélik az inkák semmiképpen sem adtak volna „sérült” áldozatot isteneiknek.

Valószínűleg kábító hatású itallal altatták el a gyereket, aki azután a kősírban megfagyott. A koponyasérülés később, egy hegyomlás miatt keletkezhetett. Utoljára egy nappal halála előtt étkezett, gyomrában kokalevél, kukorica, és kukoricasör (chicha) maradványokat találtak. A „Jéglány” gazdagon díszített hosszú, tarka ruházata, narancsszínű hatalmas toll fejdísze, ékszerei és a mellé temetett tárgyak (míves agyagedény, tolldíszes kis aranyfigura) kidolgozottsága alapján a kutatók úgy vélik magas rangú család gyermeke volt. Legérdekesebb személyes tárgya: köldökzsinórjának egy zsebkendőbe csavart darabkája. Az inka hitvilágban az emberáldozat a mindennapos vallási szertartások része volt. Az isteneknek szóló felajánlások során, a nemesi családok, legszebb gyermekeit áldozták fel, mert úgy hitték, hogy a gyerekek haláluk után azonnal újjászületnek és maguk is védelmező, jóságos istenekké lesznek. A tudományos vizsgálatok végeztével a kislány múmiáját 1996-tól az Egyesült Államok szerte vándorkiállításokon mutatták be, majd 1999-től 15 hónapon keresztül Japánban volt, ahol tizenhárom különböző helyszínen állították ki. Juanita múmiája 2000-ben került vissza Peruba, és azóta az arequipai Andoki Szentélyek Múzeumában (Museo Santuarios Andinos) látható. A jégmúmiákat nehéz és költséges megőrizni.

A mélyhűtő vitrinben olyan hőmérsékletnek és páratartalomnak kell lennie, mint az eredeti lelőhelyen; továbbá a vitrinüveg mentén ki kell egyenlíteni a külső és belső hőmérsékletet, hogy a kicsapódó víz ne rakódjon az üvegre. Az inka kislányt mínusz 19,5 °C-on és 80%-os relatív páratartalom mellett tárolják, remélhetőleg sokáig eredeti állapotában tudjuk megcsodálni e szomorú sorsú lány múmiáját.

Úti tanácsok: Az inka lány múmiája megtekinthető az arequipai múzeumban. Utazás: Limából busszal, amennyiben lehet nagy cégek turista buszaival menjünk,hiszen hatalmas távolságok vannak és nem mindegy, hogy a 6-8 órás utat milyen körülmények között töltjük. Peruban találhatók a világ legjobb távolsági buszai. Kiváló ellátás, az ülések kényelmesek és hátradönthetők, tv, étkeztetés stb. Higgyétek el én körbeutaztam fél Perut ilyen buszokkal és hihetetlen kényelmesek. Vannak helyi és kisebb távolsági busz társaságok, amik lényegesen kisebbek és semmilyen felszereltsége nincs. Ennek is megvan a romantikája, ha beleakarunk pillantani a helyiek szokásaiba nem hagyható ki. Ezek a buszok kicsik (én személy szerint a 6 órás úton végig az előttem lévő vezetőfülkén elhelyezett Jézus és Tom macska matricáját nézhettem, melyek nagyon jól megfértek egymás mellett). Ezek a buszok zsúfoltak, perui asszonyok nagy szoknyáikkal és zsákjaikkal furakodnak az ülések között, gyerek sírás és hangzavar, de mint említettem megvan ennek is a romantikája és ez jó alkalmat ad a helyiekkel való ismerkedésre. Minket mindenki óvót, hogy ne menjünk helyi busszal, és még sok tanácsot kaptunk, hogy mit ne tegyünk, de a két hónapos kint létünk alatt semmilyen atrocitás nem ért minket, de én is mindenkinek az óvatosságot javaslom. 

Amennyiben támogani szeretnéd oldalunkat, minél több és érdekesebb cikkeket illetve filmeket láthass nálunk, üzenj nekünk.

e-mail: kilatoavilagra@gmail.com

Machu Picchu – Az Öreg csúcs

Vadul hömpölygő folyók, melyek kígyóként kanyarogva zúdulnak a végtelen hegyláncolatok között. Hihetetlen érzés ezen a vadregényes tájon barangolni Machu Picchu, az egykori inka romváros felé.  Érezni a természet légzését és vele együtt lüktetni, miközben testünket igencsak igénybe veszi a régi inka ösvény. Mégis felemelő érzés tölti el az embert, egynek érezzük magunkat a természettel és tisztelegünk nagysága és ereje előtt. Végtelen szabadság érzése járja át testünket, és képzeletben visszautazunk az időben az egykori virágzó inka birodalomba. Hosszú és igen megerőltető mászás után végre elértünk Machu Picchu bejáratához. Régi vágyunk volt eljutni ide és szinte most sem hisszük el, hogy végre itt vagyunk. Átlépünk a beléptető kapukon és elénk tárul a méltán híres romváros. Sok kérdésem volt mielőtt ide jöttünk, melyre úgy gondoltam, majd itt választ kapok, de most, hogy itt állok ezek között a hihetetlen falak között, még több kérdés merül fel bennem. Hogyan tudták felépíteni ezeket a mértani pontossággal illeszkedő falakat, semmilyen kötőanyag nélkül?  Vajon hogyan hordták ide ezeket a hatalmas kőtömböket? Kik tervezték meg a város mai szemmel is, pontos és modern felépítését, és aztán mért és hogyan tűntek el olyan hirtelen, maguk mögött hagyva egy hihetetlen civilizáció lenyomatát. Még sorolhatnám a bennem felmerülő végtelenszámú kérdések sorát. Több variációk léteznek ezen kérdések megválaszolására, de a teljes igazságot máig homály fedi. Mikor átléped a beléptető kaput a legelső érzés ami elönt a mérhetetlen szabadság, érzed a bőrödön az energiák cikázását, mely feltölti elcsigázott testünket.

De tudjunk meg kicsit többet erről a lélegzetelállító helyről. Az Andok hegyláncai között csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg a kis erődített város, amelyet 1450 körül Pacsakutek Jupanki inka király (1438-1471) parancsára építettek és 1570-ben hagytak el, hogy miért … talán sosem tudjuk meg, de távozásuk a spanyol hódítás idejére tehető. 400 évig senki sem tudott létezéséről, míg 1911-ben Hiram Bingham történész tárta nyilvánosság elé felfedezését. 1981-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánították és 2007-ben egy internetes közvélemény kutatás alapján a Világ Új Hét Csodájának egyike lett. Ez a hely a legismertebb ikonja az inka birodalomnak. A város klasszikus inka építéstechnológiával épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott robusztus falak kötőanyag nélkül. A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatók. A város legszentebb pontjai az Intihuatana – „az a hely ahová kipányvázták a Napot”–, a Naptemplom és a Háromablakos templom. A varázslatos természeti környezet – magas hegyek, mély kanyonok, hömpölygő folyók – már önmagában is elég volna ahhoz, hogy védelem alá helyezzék ezt a különleges tájat, ahová rengeteg turista látogat el a világ minden tájáról. A Salkantay-csúcs (6271 méter) és az Urubamba-folyó közötti 20 km-en 4546 m szintkülönbség van, amely egyedülállóan gazdag növény- és állatvilágot hozott létre. A csúcsok magassága az 5000 métert is meghaladja, a kőtiszafákból, cédrusokból, babérfákból álló növényzet jellegzetesen amazóniai. Machu Picchu romjai Cuzcótól 112 km-re északnyugatra, az Urubamba-folyó (Wilka maio, „a Napfolyó”) völgyében, a perui Andok déli láncolatában, 2450 méteres magasságban, a Vilcabamba-Kordillera egyik meredek sziklás hegygerincén fekszenek. A város területe 13 km².

 Az elszigetelt, bevehetetlen helyet két hegyes csúcs határolja. Machu Picchu egy kövezett út mentén terült el, amely részét képezte annak a 40 000 kilométeres hálózatnak, amely átszelte az egész hatalmas Inka Birodalmat, a hegyektől a tengerpartig. Machu Picchu esetében szándékosan nehezen járható nyomvonalat jelöltek ki, amelynek több pontjáról is félelmetes szakadék tárul az ember szeme elé. A sziklafalakba rögzített kőlapokból álló úton csak libasorban lehetett járni. A településhez felvezető, utolsó szakasz előtt egy függőhídon kellett áthaladni; ez egyértelműen jelzi, hogy a városlakók számára a biztonság elsődleges szempont volt. Machu Picchu délkeleti szektora körül 5 méter magas, egy méter széles kőfal húzódik.

A falból nyíló, hatalmas kőtömbökből és egy nagy (egyetlen tömbből faragott) architrávból álló kapun keresztül lehetett bejutni a városba, a mezőgazdasági célokra használt teraszok között. A kaput csapok, fatörzsek és reteszek segítségével csak belülről lehetett zárni, illetve nyitni. A várost azonban nem a fal védte, hanem maga a természet: a folyóvölgy felé karéjként három 700 méteres szakadék, a negyediken egy magasba szökő hegycsúcs alkotta a valódi védelmet. A város építőanyagául szolgáló vörös gránitot, az innen 1 kilométerre fekvővő kőfejtőben bányászták, ott is munkálták meg. Fahengerek és szittyóból (juncus) font kötelek segítségével szállították a helyszínre, és emelőkkel rakták a helyükre. Egyes tömbök több tonnát nyomnak, de olyan tökéletesen csiszolták le őket, hogy az összeillesztésnél nem volt szükség kötőanyagra. A falfelületeken szabálytalan (ciklop-) kötéshálózat alakult ki, a tömbök ritmusa, a kőosztás ad némi változatosságot, ez jelenti a díszítőelemet. Az inka társadalom magas szervezettségű és hierarchikus felépítésű volt. Machu Picchu tükrözte ezt, a nemesek, papok és átlagemberek a város különböző területein éltek, ismerték saját jogaikat, kiváltságaikat és kötelességeiket. A város három részből áll: a felső városrészben – a Szent kerületben – voltak a templomok és a királyi rezidencia; az alsó városrész középpontja a Főtér volt, az ünnepségek és vásárok színtere. A Lakónegyedben a nagy teret övező teraszokon álltak az előkelőek lakóházai és hivatalai, valamint a nyugati és déli oldalon voltak a parasztok és kézművesek nyerskő házai, a raktárak, a műhelyek, a temető és a földművelésre használt teraszok. Machu Picchu tervezése és építése, a paloták, templomok, lakóházak, lépcsők, vízcsatornák, kutak és mezőgazdasági teraszok többszintes együttesével mestermunkának tekinthető. A város valódi funkciója azonban ismeretlen. Az inkák hittek abban, hogy a legszebb természeti tájaknak (waka) természetfeletti erejük van – és Machu Picchu az ég és a föld ideális találkozási pontjának számított. Cuzcót 1533-ban foglalták el a spanyolok Francisco Pizarro vezetésével, az utolsó fővárost, Vilcabambát pedig 1572-ben vették be. Ez jelentette az Inka Birodalom végét. Valószínű, hogy Machu Picchu elnéptelenedése e két évszám közé esik; bár erre semmi bizonyíték nincs.

Arra sincs magyarázat, hogy miért hagyták el a lakók Machu Picchut. A külső támadás hipotézisét a szakértők elvetették, mert nincsenek rombolásra, erőszakra utaló nyomok. Több lehetséges ok is van, amit még ma is vizsgálnak.

Az egyik ilyen elmélet szerint himlőjárvány törhetett ki, amely megtizedelte a népességet, a túlélőket pedig menekülésre késztette. Uajna Kapak inka király (1493-1525) – a városépítő Pacsakutek unokája – feltehetőleg himlőben hunyt el, és más nyomok is arra utalnak, hogy az 1525-ös év tragikus lehetett az andesi népek számára, mivel ekkor terjedtek el az európaiak által behurcolt betegségek, amelyek ellen nem tudtak védekezni. Ennek igazolására, vagy elvetésére fontos lenne megtudni, hogy miben halt meg az a 160 ember, akiknek a maradványait a város temetőjében megtalálták; de egyelőre ilyen jellegű vizsgálatokat nem végeztek. Több misztikus feltételezés is létezik az inkák földönkívüliekkel való kapcsolatukról, és sokan egyértelműnek tartják, hogy eltűnésüknek is köze lehet az idegen civilizációkhoz. Én nem szeretném egyik álláspont mellet sem letenni voksomat, csak ismertetni a lehetséges feltételezéseket. Mindenki maga döntse el hite és elképzelése szerinti válaszokat.

Még egy feltételezés létezi, mely szerint az inkák a spanyol hódítok elől, kincseikkel Vilcabambába menekültek. Később Gene Savoy expediciót szervezett e város feltárására, melyben társa és opreratőre a magyar Rózner Géza volt, de erről legközelebb …

Hasznos tanácsok Machu Picchuba utazóknak

• megközelítése Cuzcoból vonattal és onnan lehetőség nyílik buszokkal felmenni a bejárathoz, vagy egy két órás sétával elérhetjük magunk is a bejáratot (ezt a lehetőséget ajánlom mindenkinek, hihetetlen élmény és látvány tárul elénk míg elérünk a bejáratig, és nem kis élmény átélni, hogy ugyanazon a köveken bandukolunk fel ahol évszázadokkal előttünk az inkák jártak)
• régi inka ösvény (csak kísérővel menjünk, és csak azoknak ajánlom akik bírják a nehéz terepet)
• fontos!! Belépőjegyet csak ezen az internetes oldalon lehet vásárolni és legalább egy hónappal előtte vegyük meg , mert rengeteg turista látogatja és naponta csak 2000 embert engednek be

www.ticketmachupicchu.com/‎+51 84 226034